Entea és a lángnyelvek

A királyleány és a fahordó fiú meséje tovább folytatódik… Ha még nem olvastad Entea és a fahordó fiú történetének elejét, kattints ide

A királyleány tudta, hogy nem nézhet a fiú szemébe. Eszével tudta, de szívével vágyta a percet, amikor a trónterem melletti kisebbik szalonban közösen láthatták a szivárványt.

Kiment a toronyszobából, ami csak az övé volt, ide még a komorna sem léphetett be utána. Lement a kicsiny lépcsőn, a csigalépcsőn, kezét végighúzta a halványsárga falán, ahogy topánjai kopogtattak a kő lépcsőfokokon. Szerette ezt a szobát. Szerette, hogy belőle az eget látja, szerette, hogy integettek neki a madarak a magas fák legfelső ágairól. Szerette, mert a szoba szerette őt, és megmutatta neki a kincseit. A dallamokat, a hangokat, a színeket, és a múló idő mulandóságát, a kő szeretetén át.

Kop-kop-kop. Kicsiny sárga cipellője már az alsó szalonjának mozaikos parkettáján csattogott, a komorna felkapta fejét az ablakbenyílóban, de Entea nem tekintett rá.

Fontosabb volt neki valami más. A kandallóban lobogott a tűz. A tűzben pedig meglátta a fahordó fiú szemét.

„Lobogj velem” incselkedett a tűz, és sárga lángjai elírigyelve a szivárvány színeit vörössé és fehérré váltak.

Entea letérdepelt a kandalló elé, kezét a láng felé nyújtotta.

„Énekelj velem.” Mondta a láng, és pattogni kezdett.

Entea kitátotta a száját, s egy rég nem hallott dallam szökött ki belőle. Lalalá, lelalalá.

„Táncolj velem” forrósodott a hangulat a kandallón belül, és kétszer olyan magasra csaptak a lángok. Entea felemelkedett ültéből, forogni kezdett. Ruhája pörgött, emelkedett, mint a lángnyelvek, ingválla kibuggyant a ruhaderékból, haja kibomlott, és ahogy arany fürtjei szálltak körülötte, a komorna megbabonázva állt.

A kandallóban kísértetiesen pattogott a tűz, recsegtek a fahasábok, és a vörös lángnyelvek néha kicsaptak kívülre. Entea szoknyája repült körbe, beleakadt a vasrácsba, de pörgését nem csillapította a szakadó selyem furcsa nyögése.

-Kisasszony! – sikoltott ekkor a komorna, de rémületében nem tudott megmozdulni, ahogy a fehér szoknya körben vörössé vált. Entea forgott, megállni nem bírt, vitte a lába.

 

Az ajtó ekkor kivágódott, kezében a fűzfakosárral a fahordó fiú jelent meg. A mozdulat egyetlen egy volt csupán, mellyel a fűzfakosarat letette és a hatalmas függönyt pedig lerántotta, egyenesen a rőt vörös ruhára, majd a zöld bársony anyagot a forgással ellentétes irányba dobta. Mint egy elvarázsolt szőnyeg, takarta be a zöld brokát a vörös lángnyelveket, ekkor a fiú a vasvilláért nyúlt. A legharagosabb láng aljába döfte, megforgatta, a vasvilla pedig apró parázsszemekké darálta a három középső fahasábot. Ahogy elterült a peckesen álló rakás, rőt vörösből halványkékké változott a láng.

A komorna egyet lépett a kisasszony felé, aki behúnyt szemmel feküdt a zöld brokát függönybe csavartan, ugyanúgy, ahogy az anyag előző pillanatban elgáncsolta és betakarta.

 

Amikor a komorna kitakarta és felsegítette Enteát, a fűzfakosár már nem volt a szobában, a fiú sem. A fehér szoknya fekete széleivel és a megégett, kormos aljával körben csúfolkodott, és ahogy a komorna felállni segítette a királyleányt, a kandalló vasvillája a finom anyagot még tovább szakította.

Entea kezébe vette a földön fekvő vasvillát, és visszatette a tartóra.

– Láttad a fiú szemét?- kérdezte a komornától.

– Kisasszony – remegett még mindig a komorna- én nem láttam itt fiút!

Entea belenézett a parázsba. “Milyen furcsa ez, ugye, hogy együtt voltunk, és mégis mást láttunk.”

 

A fűzfakosár az ajtó előtt megemelkedett. A fahordó fiú behúzta az ajtót, csendesen, ahogyan ő járni szokott.

“Milyen furcsa” gondolta magában “vannak, akik egymástól távol vannak, és mégis ugyanazt látják”.

Comments

comments

Tags: , ,

Szeretnéd mélyebben átérezni, megérteni?

Ha TÖBBRE vágysz, mint amit a blogon mindenki számára olvashatóvá teszek, ha ÉRDEKELNEK a mélyebb írásaim, amiket csak a hírlevélolvasóknak küldök, és ha meg szeretnéd kapni a "Hogyan segíti az életed kiteljesedését az IKERLÁNG SZERELEM, és mi az a 11 hiedelem, ami tönkreteheti az ikerláng élményt" írást... akkor JELENTKEZZ:

NEM küldök spamet, és nem adom ki másnak az e-mailcímedet. Egy a titkokból: a TITOK nem azért titok, mert titkolják, hanem azért, mert akiknek IGAZÁN szól, ők nem akarják megismerni - örülök, hogy te már elindultál a megismerés felé :-)
Follow Me on Pinterest

Adományodat köszönettel fogadom


Hiszek abban, hogy jó emberek a pénzt, mint energiát is áramoltatjuk, hogy én és mások is saját eszközeinkkel és szeretetünkkel is segíthessük, és így a szeretetet is áramoltatjuk! Köszönöm szépen a támogatásodat magam és az általam segítettek nevében!
 

Archívum – havonként, naponként

2017. szeptember
h k s c p s v
« ápr    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

“Szavam meghallják, kik között a béke követe lépdel”

s lelkük lelkeim közé költözik.
A fénnyel. (KoshKinga)"

Ha itt olvasgatva lelked szava felhangosul,
szellemed azt közvetíti feléd, hogy
itt igaz szót hallasz, őszinte, lelkiekben gazdag információkat,
akkor tudd: FELADAT VÁR, ITT AZ IDŐ!

Engedd, hogy szellemed irányítson e feladat felé!

Ikerlángom az Aranykor

Ikerlángom egy ember, vagy maga az aranykor? Vagy olyan ember, akivel elhozom magam számára az AranyKort? Sok szó van mostanság...

Férfivá és nővé

Lélektárs? Ikerláng? Valaki, aki nélkül nem élhetünk. Valaki, akivel többre vagyunk képesek, mint egyedül. Valaki, aki mellett erősnek, szépnek, jónak,...

Close