Entea és a fahordó fiú

Volt egyszer egy királylány. Olyan szép volt, olyan ragyogó, hogy csak a tiszta emberek látták. Csak azok érzékelték a jelenlétét, akik nem a szemükkel néztek, és nem a kezükkel éreztek. Történt egyszer, hogy ez a királyleány, aki mindenkié volt, de nem volt igazán senkié, meglátott egy ifjú embert. Ezt a fiút kevesen látták, pedig ő is része volt a palota mindennapjainak. Ez a fiú fát hordott a kemencékbe, az udvari tábortüzekhez, a konyhára. Mindehol járt-kelt, de senkinek sem tűnt fel, hiszen annyira megszokták már a jelenlétét. Szürke és barna ruháiban, gesztenye színű hajával beleolvadt a farakásba, ami hol kisebb, hol nagyobb volt a vállánál, kezéből sohasem hiányzott a fűzfakosár. Szemét nem láthatta senki. A kemencék ajtaja, a fahasábok széle mindig alacsonyan van, ő sem emelte pillantását fentebb. Ezt a fiút látta meg egyszer a királyeány, minden alattvaló úrnője, a végtelenül szép és végtelenül érzékeny Entea.

A fiú a dupla, kétszárnyú ajtó mögött várakozott, hogy bemehessen a kisebbik szalonba, ami a trónteremtől balra nyíllott. Ha nem volt nagy vendégfogadás, csak ezt a szalont használták. A szervízúton, a hátsó, kis folyosón át lehetett megközelíteni, de azt most éppen lezárták. A fiú tehát csendesen várakozott a szalon előtt, és itt, a csupa fehér és arany háttérben egyszerre észrevehetővé vált a barna ing és a szürke mellény. A fiú.

-Üdvözöllek- szót a királyleány. Megállt a fiú előtt, három lépésnyire, mert érezte, annak hátrálnia kellene, ha közeledne. A fiú meghajtotta magát, le nem téve kezéből a fűzfa kosarat, abban a halom fahasábot.

-Jer velem – szóllott kedvesen a lány, de e fiú nem mozdult.

-Miért nem jössz?- a fiú még most sem szóllott. Entea kihúzta magát, két kezét hívólag a fiú felé emelte, mire arany fény világította meg a folyosú márványburkolatát. A fiú lassan kiegyenesedett, de pillantását nem emelte fel a királyleányra.

Entea elindult a szalonba, kihajtva a dupla, nagy ajtószárnyakat, és megállt az ablak mellett. A sarokban álló díszes kályha elülső ajtaja fényesen csillogott, ahogy a tükrökön visszaverődött az ablakokon behatoló délelőtti napsugár. Entea megvárta, amíg eligazgatja a fahasábokat, és belobbantja a tüzet. Ahogy a láng belekapott a fa szálaiba, a fiú, most először, felemelte a pillantását. Kiegyenesedett, és végignézett a csodaszép cserépkályhán, amit most látott erről az oldaláról először. -Hogy hívnak?- kérdezte Entea halkan, de hangja úgy szállott a fiú felé, mint a finom hárfahúrok pendülése beburkolja nemcsak a fület, de visszarezeg a hallgató saját hangszálain.

-Én vagyok a te képmásod- szólt ekkor a fiú, ittléte alatt először. Szemét még mindig nem emelte fentebb, de ahogy a karja lassan emelkedett combjai mellett, rózsaszín fénybe burkolta ujjait.

-Gyere, játszál velem- kérte a leány, és a nagy, földig érő tükörhöz szaladt. A fiú azonban nem mozdult, még fejét sem mozdította.

– Nem lehet. Ha mi találkozunk, ha bennem magadra ismersz, onnantól megszűnünk külön lenni, és senki sem fog bennünket megtalálni új alakunkban.

-Valóban? – tűnődött el a kiráyleány, és szembefordult a tükörrel.

Látta még a lángnyelveket, ahogy felfalják a hasábokat, látta még a fiút, aki a fűzfakosarat egyik kezével megfogja, és látta a másik kezét, amiben most már egy rózsa volt.

Nem is rózsaszín, nem is vörös, hanem rőt, mint a lángnyelvek.

És egyetlen pillanatra, de szerencsére csak a tükörben, meglátta a fiú szemét, amiből mnt a villám, lövelt felé egy rég elfeledett érzés: te sem vagy egyedül! Mire visszanézett, a fiú kihátrált az ajtón. Entea megpördült maga körül az üres teremben, és meglátta a rózsát.

 

 

Te hogyan látod ezt a történetet?

Te mit tennél a rózsával?

Beledobnád a tűzbe? Eltennéd egy könyvbe?

Vagy elbújnál a kedvenc helyedre, a kuckódba, és ott, de csak ott, betakaróznál az illatával?

Comments

comments

Tags: , , , ,

Szeretnéd mélyebben átérezni, megérteni?

Ha TÖBBRE vágysz, mint amit a blogon mindenki számára olvashatóvá teszek, ha ÉRDEKELNEK a mélyebb írásaim, amiket csak a hírlevélolvasóknak küldök, és ha meg szeretnéd kapni a "Hogyan segíti az életed kiteljesedését az IKERLÁNG SZERELEM, és mi az a 11 hiedelem, ami tönkreteheti az ikerláng élményt" írást... akkor JELENTKEZZ:

NEM küldök spamet, és nem adom ki másnak az e-mailcímedet. Egy a titkokból: a TITOK nem azért titok, mert titkolják, hanem azért, mert akiknek IGAZÁN szól, ők nem akarják megismerni - örülök, hogy te már elindultál a megismerés felé :-)
Follow Me on Pinterest

Adományodat köszönettel fogadom


Hiszek abban, hogy jó emberek a pénzt, mint energiát is áramoltatjuk, hogy én és mások is saját eszközeinkkel és szeretetünkkel is segíthessük, és így a szeretetet is áramoltatjuk! Köszönöm szépen a támogatásodat magam és az általam segítettek nevében!
 

Archívum – havonként, naponként

2017. november
h k s c p s v
« ápr    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

“Szavam meghallják, kik között a béke követe lépdel”

s lelkük lelkeim közé költözik.
A fénnyel. (KoshKinga)"

Ha itt olvasgatva lelked szava felhangosul,
szellemed azt közvetíti feléd, hogy
itt igaz szót hallasz, őszinte, lelkiekben gazdag információkat,
akkor tudd: FELADAT VÁR, ITT AZ IDŐ!

Engedd, hogy szellemed irányítson e feladat felé!